Tallózás a növénygyógyászat világából – Féregűző cickafarkfű

A hegy­kö­zi cickafark vi­rág­ja gyul­la­dás­csök­ken­tés­re nem al­kal­mas, egye­dül az or­só­fé­reg el­pusz­tí­tá­sá­ra hasz­nál­ha­tó. A meg­szá­rí­tott édes­kés vi­rá­go­kat el­po­rít­juk, méz­zel el­dör­zsöl­ve ves­szük be, kí­sér­le­tek sze­rint a vi­rág ha­tó­a­nya­gai a bél­gi­lisz­tát per­ce­ken be­lül meg­ölik. A hegy­kö­zi cickafark vé­dett nö­vény, ki­sze­dé­se pénz­bün­te­tés­sel jár­hat, ha szük­sé­günk van rá, sze­rez­zük be ter­mesz­tő­től.

Szö­ges al­ma he­lyett

Na­gya­nyá­ink a sá­padt gyer­me­ke­ket olyan al­má­val et­et­ték, mely­be vasszö­ge­ket szúr­tak. A sá­padt­ság­nak, fá­ra­dé­kony­ság­nak, haj­hul­lás­nak, a kör­mök tö­re­de­zett­sé­gé­nek leg­több­ször a vas­hi­ány az oka.

Leg­főbb vas­for­rá­sun­kat a hú­sok, a máj, bel­ső­sé­gek, ha­lak és a to­jás­sár­gá­ja al­kot­ják, a nö­vé­nyi ere­de­tű élel­mi­sze­rek­ből a tel­jes kiőr­lé­sű ke­nyér, hü­ve­lye­sek, ola­jos mag­vak, zab­pe­hely, sör­élesz­tő, a csí­ráz­ta­tott bú­za, ár­pa, zab jö­het­nek szá­mí­tás­ba. A vér­sze­gény­ség tü­ne­te­it – ki­egyen­sú­lyo­zott táp­lál­ko­zás mel­lett – ét­vágy­ger­jesz­tő és vas­fel­szí­vó­dást elő­se­gí­tő nö­vé­nyek­kel eny­hít­het­jük, sőt meg is szün­tet­het­jük: 10 g an­gyal­gyö­kér, 20 g csa­lán­le­vél, 10 g fe­hé­rü­röm, 20 g édes­kö­mény, 20 g kál­mos­gyö­kér, 20 g szu­rok­fű ke­ve­ré­ké­ből 2 evő­ka­nál­nyit áz­ta­tunk fél li­ter víz­ben, majd for­ral­juk fel, főz­zük 5 per­cig. Le­szűr­jük és ét­ke­zé­sek előtt 20 perc­cel éde­sí­tés nél­kül fo­gyaszt­juk. Va­sat tar­tal­ma­zó zöld­ség- és gyógy­nö­vé­nyek: gö­rög­szé­na, ka­ra­lá­bé, li­ba­top, gyer­me­klánc­fű, sár­ga­ré­pa, cé­kla, zöld­bab, spe­nót, por­csin­fű, pet­re­zse­lyem, lu­cer­na, kel­ká­posz­ta, gyöm­bér, fe­jes sa­lá­ta.

Mi­u­tán a vas fel­szí­vó­dá­sá­hoz sok C-vi­ta­min­ra is szük­ség van, fo­gyas­szunk ma­gas C-vi­ta­min-tar­tal­mú csip­ke­bo­gyót, ho­mok­tö­vist és fe­ke­te ri­bisz­két.

Gyó­gyí­tó és dí­szí­tő akár XXL mé­ret­ben

A kis­kert ma már szin­te el­kép­zel­he­tet­len tök és cuk­kí­ni nél­kül. A zöld­sé­gek fel­ső­fo­ka a tök, a vi­lá­gon több mint 850 faj­tá­ja is­me­re­tes. Meg­je­le­né­si for­má­ja, szí­ne és mé­re­te igen vál­to­za­tos, a re­kord tök­ter­més több mint 500 kg-ot nyo­mott. A tök je­len­tős zöld­ség és gyó­gyí­tó nö­vény, C-, E- és F-vi­ta­mint, ka­ro­tint, sze­lént tar­tal­maz, ké­szít­he­tünk be­lő­le kom­pó­tot, le­k­várt, pá­rol­hat­juk, süt­het­jük, de sa­va­nyú­ság­nak is el­te­het­jük.

A meg­szá­rí­tott mag­va­kat ser­pe­nyő­ben meg­pi­rít­juk, sa­lá­ták­ra szór­juk vagy ma­gá­ban fo­gyaszt­juk, aján­lott adag­ja na­pi 2-3 evő­ka­nál­nyi. A tök­fé­lék dí­szí­tő ér­té­ke is je­len­tős, szín­pom­pás kül- és bel­té­ri de­ko­rá­ció.

Fotó: Adobe Stock