Mit kell tudni a koleszterinről? Döntő a HDL és az LDL aránya
A koleszterinre mint létfontosságú építőkőre elsősorban a sejtfalnak, az agynak, az epesavaknak és a hormonoknak van szükségük. Ha azonban folyamatosan túl sok koleszterin kering a vérben, akkor elmeszesednek az érfalaink. Az összkoleszterinnél fontosabb az egyes részelemek aránya: a HDL a „jó”, míg az LDL a „rossz” koleszterin. Minél nagyobb tehát az előbbi és minél kisebb az utóbbi aránya, annál jobb. Az LDL az érelmeszesedés legfőbb kiváltója, és ez a legfőbb keringési rizikó: az erek falán gyulladásos megvastagodásokat idéz elő, és trombózishoz vezet. Ilyenkor az erek váratlanul elzáródnak, és kialakul a szívinfarktus vagy a szélütés. E folyamat ellen hat a HDL. Érelmeszesedésnél fennáll a szívinfarktus és a szélütés veszélye A koleszterin azonban nem az egyetlen rizikófaktora az érelmeszesedésnek, hanem együtt kell figyelembe venni a cukorszinttel, a vérnyomással, a túlsúllyal, a dohányzással, valamint olyan vérértékekkel, mint a homocisztein, a lipoprotein, a fibrinogén és a gyulladásmarker CRP. A koleszterinnek csak 2–25 százaléka található meg a vérben. A vérszint inkább csak információt ad a szervezet zsírháztartásáról és arról, hogyan szívódik fel a zsír az ételekből. Szinte minden felszívódott koleszterin állati eredetű termékekből származik, elsősorban a húsból. Mindazonáltal azonban a felszívódás a valóságnak csak egy részét tükrözi vissza: a tojásban például sok a koleszterin, de alig emeli meg a vérben található szintjét, míg a keményített növényi zsírok, a stressz vagy a mozgáshiány jelentősen megnöveli a koleszterin szintjét. Az értékeket csökkentik a rostok (hüvelyesek, teljes őrlésű gabona, lenmag), az omega-3 zsírsavak (lazac, hering, lenolaj), valamint a rendszeres mozgás, a lazítás és a gyógyböjt. A veleszületett zsíranyagcsere-zavarokat, amelyek már fiatalkorban extrém módon megemelik a koleszterinszintet, kémiai koleszterincsökkentő gyógyszerekkel kell kezelni.
Foto: Shutterstock
