A hajdina hatása a vénákra és szerepe a táplálkozásban
A hajdina (Fagopyrum esculentum) zöld hajtása 50-100 cm magas. Levelei szórt állásúak, csúcsuk hegyes, válluk nyilas. A levélnyél alsó részét hengeres kis kürtő veszi körül. Egyedi fejlődése során a szár és esetenként a levele is megpirosodhat. A virágok csoportosan fejlődnek, előbb fehérek, majd gyakran halvány pirosas-rózsaszínűek. Virágtakarójuk nem különül el csészére és pártára, ezeket együttvéve lepelnek nevezzük. A virágtakaró lepel 8 porzót véd és a nektáriumot termelő mézfejtő mirigyeket. Az illatos virágokban 3 bibe található. Aszmagtermése (nucula) háromélű, 3-4 mm hosszú.
Közép-Ázsiából származik. Kisebb állományai a többi földrészen is megtalálhatók egykori vetések közelében. Termesztése során sűrűn vetik, ezáltal csökkenthető a gyomosodás.
A hajdina vagy pohánka minden része értékesíthető. Zöld hajtását levesként vagy „spenótszerűen” fogyasztjuk. Frissen sarlózva vagy kaszálva, de szárítva is takarmányként értékesítik. Mézét nagyra értékelik. A föld feletti hajtás hozama átlag 2500 kg hektáronként. Gyógyszeripari kiindulási anyag. Külön értékesítik a magokat lisztté őrölve, daraként vagy kásaként. Pépes állományú ételeket, kenyeret, tésztát készítenek belőle.
A hajdina virágos hajtását használja a gyógyászat
Gyógyászati szempontból a rutin (rutozid) előállításának egyik kiindulási anyaga. A virágzáskor gyűjtött föld feletti részei 6-8 százalék rutint tartalmaznak. Flavonoidról van szó (kvercetin-3-rutinozid). Kisebb arányban egyéb, szintén sárga színű flavonoidok kísérik. Gyógyszeripari termékként hozzák forgalomba egymagában vagy például félszintézissel előállított származékaival, a troxo-rutinnal társítva. Szintén bevált aszkorbinsavval (C-vitaminnal) együtt adagolva. A sárga flavonoidok minden növényfajban, legalábbis föld feletti zöld részében megtalálhatóak, különböző molekuláris szerkezetűek, de alapvázuk azonos. Számuk meghaladja a 4000 szerkezetet.
Rusznyák István professzor fedezte fel e hatóanyag gyógyászati értékét az 1930-as években, és P-vitaminnak nevezte el (a hajszálerek áteresztőképességét, permeabilitását befolyásoló képességük miatt). Az emberi szervezetre ható értékes anyagokról van szó, de létfontossága nem igazolódott be, ami a vitaminok meghatározásának egyik feltétele.
A vénák és vékony elágazásaik (venolák) működési zavaraiban egyik gyógyszernek tekintik ma is. Egyes szerkezettel rendelkező flavonoid, jelen esetben a rutin, védelmet biztosít egyes kórfolyamatokban. A C-vitamin és a flavonoidok jelentős része a kedvező kölcsönhatás miatt hatásosabb gyógyszert jelent, mint a két hatóanyag külön-külön.
A rutintartalmú készítmények csökkentik a vénákba torkolló hajszálerek (kapillárisok) „törékenységét” (fragilitását), javítják a mikrokeringést, kedvezően befolyásolják a vér „sűrűségét” (rheológiai tulajdonságait), csökkentik a vérrögök (trombusok) képződését.
A véráram által továbbsodort trombusok elsősorban az alsó lábszáron, majd a felső törzs területén egyes erek elzáródását válthatják ki (embólia); a felső végtag esetében például figyelmeztető jel a hirtelenül fellépő fájdalom, az elzáródás következtében nagyfokú megdagadás, folyadékfelhalmozódás (ödéma). Azonnali orvosi ellátást igényel! A rutin rendeltetése a kórfolyamat kialakulásának megelőzése, utókezelése, az alapkezelés kiegészítése. A visszeres lábak kezelésére akkor is szükség van, ha a panaszok elviselhetőknek tekinthetők, de a lehetséges következmények állandó veszélyt rejtenek magukban.
A hajdinalisztet lisztérzékenyek is fogyaszthatják
20 éves kísérletes és klinikai kutatás után a Würzburgi Egyetem a hajdinát „az év gyógynövénye” címmel emelte ki a gyógykezelés egészéből, jelentőségére való tekintettel (1999).
A hajdinamagvakból készített táplálék nem vált ki ún. lisztérzékenységet. Egyre gyakrabban készítenek a gabonafélék helyett olyan ételeket, amelyekkel nem jön létre már korai gyermekkorban az érzékenység által kiváltott anyagcsere-betegség. A szegény ember kenyereként tekintett hajdina ma nagyra becsült helyet foglal el a táplálkozásban, mert készíthető belőle kenyér, lepény, keksz, szendvicsalap, pogácsa, tortalap stb. A sikérérzékenység a táplálékban levő egyes anyagok felszívódását csökkenti (malabszorbció). A szervezetben fellépő kórfolyamatok (cöliákia, sprue) valamikor idült élelmezési hiányok voltak, ezért szerepelhet megjelölésükben a „trópusi” jelző.
Fotó: Adobe Stock
