Erős hatású gyógynövények – Krajnai farkasbogyó
Egy negyedik faj, amely mindhárom előzőleg ismertetett sajátságaival rendelkezik, a Scopolia carniolica. A felfedezőjének tiszteletére a Scopolia nemzetség (génusz) azonos nevű a tudóséval, a fajnév pedig utal első lelőhelyére, a Délkeleti-Alpok vidékére: Karintiára, illetőleg szomszédos területére, Krajnára.
Két felkiáltójelet kellene tennünk, ahányszor leírjuk nevét: védett növény, Magyarországon nem gyűjthető; valamint mérgező, nem használható korlátlanul a szelíd gyógymódra jellemző módon. Utóbbi jelleg azért fontos, mert ismételten fordultak elő mérgezések olyan „teakeverékekkel”, házi szerekkel, amelyeket ellenőrzés nélkül – engedély nélkül – árusítottak.
A felfedező Giovanni Antonio Scopoli orvosdoktor 1760-ban közölte a Flora Carintica (Karintia növényvilága) című művében. Sokoldalú tudós volt, foglalkozott madarakkal, a higany tulajdonságaival, egészségügyi vonatkozásaival.
1767-ben nevezték ki a Selmecbányai Kohászati Akadémia professzorának, közel egy évtizedig tanított az 1920-ig Magyarország részét képező egyetemen ásványtant, vegyészetet és kohászatot Európa első ilyen jellegű intézményében. Később a Paduai (Padovai) Egyetem vegyészeti és növénytani intézetének profeszszoraként tevékenykedett, itt is halt meg (1788-ban).
Utazási betegségekre is hatásos
Több európai botanikus figyelt fel erre a fajra, amelyet Jacquin (1727–1817) nevezett el Scopolia carniolicának 1764-ben. Linné Hyoscyamus scopolinak nevezte (1767), Schultes pedig Scopolina atropoidesnek (1814). Az elsőbbség jogán a ma is érvényes név maradt fenn: Scopolia carniolica Jacq. Ebben a növényben fedezték fel a szkopolamin nevű tropánvázas alkaloidot (Landenburg, 1881): levelei össz-alkaloidtartamának 45–66 százalékát képezi. Fő hatása paraszimpatolitikus. Rendelik egyebek között az ún. utazási betegségben (kinetozis), főleg bőrre (fül mögé) helyezett tapaszként, amelyet kb. fél órával a tengeri hajó indulása előtt tesznek fel és röviddel a kikötés után vesznek le. Érvényes a repülőutakra is, de egyes esetekben jelentkező hányinger megelőzésére is használják.
Félszintézissel előállított származékai, például a vajsavas butil-szkopolamin (nálunk Buscopan drazsé a neve) biztonságos görcsoldó gyógyszerek, csökkent mellékhatásokkal,
orvosi utasítás, illetőleg vény alapján.
További kisebb kémiai (szerkezeti) módosítással megszüntethető a szkopolamin epoxid jellege, ezáltal atropin előállítása válik lehetővé. A szkopolamin elég gyakran szerepel hioszcin néven is, nem tévesztendő össze a hioszciaminnal. A szkopolamin az atropintól főleg a központi idegrendszerre gyakorolt hatása terén különbözik. Az atropin izgató, a szkopolamin bénító hatású, ezáltal csökkenti a motoros izgatottságot.
Az összalkaloidok – a kiindulási anyagtól függően – kellő körültekintéssel használhatók orvosi receptre, tájékoztató adag 1,00 milligramm, a napi legnagyobb adag legfeljebb 3,00 milligramm. Ezért soroljuk az erős hatású gyógynövények sorába. Az adag túllépése mérgezést okoz! A krajnai farkasbogyóként is szereplő faj további orvosi javallatai: emésztőrendszeri, az epehólyag működési zavarai, egyes húgyivarszervi betegségek.
Szurdokerdőkben, bükkösökben fordul elő a Scopolia carniolica
Évelő, lágyszárú, általában kopasz növény. Szára el nem ágazó, levelei tojásdad vagy ellipszis alakúak, ép szélűek vagy csúcsuk felé fogazottak, az alsóbbak párosával, átellenesen fejlődnek. Szára 2-5 virágú, utóbbiak pártája harang alakú, kocsányuk 2-4 cm hosszú és lehajló. A párta kb. 2-3 cm hosszú, cimpái 1-2 mm-esek. A virágok barnásvörösek, belső felületük sárgászöld. Éréskor a csészecimpák a termést kehelyszerűen veszik körül. A toktermés átmérője kb. 1 cm.
Európai faj. Lomberdőkben fordul elő, főleg szurdokerdőkben, bükkösökben. Védett növényként más növényekből is előállítható a szkopolamin, akár ipari méretekben, termesztett növényekből. Ilyen elsősorban a Datura innoxia. További kiindulási lehetőséget jelentenek egyes Duboisia fajok, elsősorban a D. myoporoides R. Br. Szintén a Solanaceae családba tartozik, akárcsak az előbbi növények. Terem Ausztráliában, Új-Kaledónia és a térség szigetvilágában. Ültetvényeket létesítettek továbbá az Észak-amerikai Egyesült Államokban.
Foto: Shutterstock
