Hasmenéses állapotok kezelése 2. rész: lórom
A fodros lórom (Rumex crispus) kb. 30 cm hosszú és 5 cm széles levelei hullámos szélűek. A réti lórom (Rumex obtusifolius) tőlevelei szintén nagyok, csúcsuk általában tompa. Alaki sajátságaik hasonlóak, megkülönböztetésüket nehezíti a sok keverék faj. A szárakon gyakran több centiméteres hosszúságú összetett virágzatok gyógyászati szempontból egyenértékűek. A még éretlen, zöld terméskék egymás feletti örvökbe tömörülnek, ezeket is lefoszthatjuk, de hosszabb ideig, akár több éven át a sötétbarna makkocskákat tárolhatjuk. A parányi magon háromélű szárnyacskák alapján könnyen felismerhetők.
A terméskékből főzet készül: evőkanálnyit leforrázunk egy bögre (kb. 300 milliliter) vízzel, és kb. 5 percig a tűzhely közelében tartjuk, de nem főzzük fel. Langyosan megszűrjük üveg- vagy műanyag tölcsérbe helyezett vászondarabkán.
Hasmenés (diarrhoea) fellépésekor elfogyasztjuk a szűrlet harmadát vagy felét, édesítés nélkül, majd kb. egy órán belül kortyonként a vizes kivonat többi részét. A biztonság kedvéért tartsunk készenlétben még egy bögrényi főzetet.
A lórom magjának főzete megszünteti a hasmenést
Amennyiben az első adagot éhgyomorra fogyasztjuk, az első óra végéig a hasmenés általában megszűnik. Ha továbbra is fellépnek bélgörcsök (kólika), a kezelést a második adaggal lehet folytatni, ismételten, kortyonként. Ez a kezelés megelőzheti az orvos felkeresését.
Baktériumos fertőzés okozta hasmenés esetén célzottan javallható az adott esetben számításba jöhető gyógyszer. A kórokozó baktériumok kimutatása, illetőleg azonosítása 24-48 órát vesz igénybe.
A baktériumok által okozott esetleges fertőzés közvetlenül (kézről kézre) terjed, történhet ételek, víz közvetítésével. A környezet általános gondozottsága nem kedvez a kórokozók terjedésének.
A lórom termésének vizes kivonatának előnyei közé tartozik, hogy a nem fertőzésen alapuló hasmenésben is jó szolgálatot tesz, nem követi székrekedés. A hasmenést is okozó baktériumok közé tartoznak – egyebek mellett – a Shigella- és Yersinia-törzsek. Előbbiek Kiyoshi Shiga japán, utóbbiak Alexander E. J. Yersin svájci bakteriológusról kapták a nevüket. A Shigella fajok közül az Sh. dysenteriae főleg meleg égövi kórokozó; a vastagbél nyálkahártyájába hatol, fekélyes vérzést okozhat, ezért nevezik a megbetegedést vérhasnak. A mérsékelt égövön elterjedtebbek a könnyű lefolyású hasmenéses megbetegedést (nyári hasmenés vagy nyári hasmenéses influenza) okozó egyes törzsek.
A nyári hasmenéses influenza arra utal, hogy a baktériumokon kívül egyes vírusok is okozhatnak diarét. A nyári hasmenést kiválthatja a Yersinia enterocolitica is. Noha maga a hasmenés enyhe lefolyású lehet, felléphet láz, a hasmenés lezajlása után kialakulhat heveny ízületi gyulladás. Más betegnél a görcsös hasfájás általában az alhas jobb oldalán lép fel, és emlékeztet a vakbél féregnyúlványának tüneteire. Ilyen összefüggéseket mindig szem előtt kell tartani a gyógyászatban, különösen akkor, ha a hasmenéses beteg látszólag meggyógyult.
Az ismételt, tartóssá váló hasmenés főleg csecsemőknél, 2-4 éves gyermekeknél folyadékveszteséget, kiszáradást (exsiccosis) okozhat, amely további kórfolyamatokat vált ki.
Az enyhének tűnő hasmenéses állapot esetében is gondolnunk kell arra, hogy a tünetmentessé váló egykori beteg baktériumhordozó lehet.
Hiteles szövegek szerint az ókorban vérhas esetében használták a lóromot. A 19-20. században a hivatalos orvoslásból eltűnt, de megmaradt a népi növényismeretben, népi gyógyászatban. A hasmenéses állapotok kezelésére való alkalmasságára felfigyelt a világ első Gyógynövény Kísérleti Állomásának (intézetének) alapítója, Páter Béla (Kolozsvár, 1904), így hatósági engedéllyel teakeverék összetételében ismét fitoterápiás lehetőséggé vált a lórom.
Fotó: Adobe Stock
