SOD-források érelmeszesedés ellen

Ugyan­csak fon­to­sak az elő­ző ré­szek­ben már em­lí­tett sza­badgyö­kök. Az oxi­gén-sza­bad­gyö­kök nem kór­fo­lya­ma­tok kö­vet­kez­mé­nye­ként jön­nek lét­re, ha­nem ve­le­járói az oxi­gén ér­té­ke­sí­té­sé­nek. Sze­re­pük van az öre­ge­dé­si fo­lya­ma­tok­ban. A szer­ve­zet csök­ken­ti a ká­ro­sí­tó sza­bad gyök ked­ve­zőt­len ha­tá­sait azál­tal, hogy egy en­zim (SOD) köz­re­mű­kö­dé­sé­vel meg­rö­vi­dí­ti a szu­pe­ro­xid ká­ro­sí­tá­sá­nak le­he­tő­sé­gét.

Rész­ben azért tér­tünk vissza a SOD-ra, hogy fel­hív­juk a fi­gyel­met egy gya­ko­ri té­ve­dés­re. Lény­eges kü­lönb­ség van ugya­nis az oxi­gén-sza­bad­gyök és az összes töb­bi sza­badgyök kö­zött. Az előb­bi min­den élő­lény­ben kép­ző­dik, ki­zá­ró­lag oxi­gén je­len­lé­té­ben ta­lál­ha­tó (aerob szer­ve­ze­tek), utób­bi­ak vi­szont nem az ál­la­tok­ban, nö­vé­nyek­ben kép­ződ­nek, ha­nem a kör­nye­zet­ből, a kül­vi­lág­ból jut­nak az élő­lé­nyek­be.

Ezek­nek a ha­tó­a­nya­gok­nak a gyűj­tőn­eve: gyök­fo­gók. A gyök­fo­gók kü­lön­bö­ző szer­ke­ze­tű anya­gok, de nem szu­pe­ro­xid-diz­mu­táz jel­le­gű en­zi­mek. Míg a szu­pe­ro­xid tel­jes egé­szé­ben el­tű­nik a SOD ha­tá­sá­ra, mert át­ala­kul víz­zé vagy hi­dro­gén-pe­ro­xid­dá, a pél­da­ként em­lí­tett ólom, stron­ci­um, hi­gany a nö­vény­ben ma­rad, ha nem is ak­tív for­má­ban, de a táp­lál­ko­zás vagy egyéb fo­lya­mat so­rán sza­bad­dá vál­hat és fo­koz­hat­ja az ár­tal­mas jel­le­get. Ha­son­ló a hely­zet sok gyógy­szer és élel­mi­szer-ada­lék ese­té­ben.

A nyers zöldségek értékes SOD-források

Az elő­ző rész­ben lát­tuk, hogy a le­gér­té­ke­sebb SOD-for­rá­sok kö­zé tar­to­zik a fia­tal ár­pa, mi­előtt le­ve­le meg­ha­lad­ja a kb. 10 cm-t. Nem csak kap­szu­la for­má­já­ban ada­gol­ha­tó, por­ként is for­ga­lom­ban van. Utób­bi na­pi adag­ja 2-3 te­áska­nál­nyi por, me­lyet bár­mi­lyen fo­lya­dék­kal pép­pé ke­ve­rünk ki: víz­zel, te­ával, gyü­mölcslé­vel, ke­fir­rel. Sem­mi­lyen ked­ve­zőt­len ha­tá­sa nincs, fel­szí­vó­dik az emész­tő­rend­szer­ből, és en­zim jel­le­gé­nél fog­va mel­lék­ha­tá­sa sincs. Ügyel­ni csu­pán ar­ra kell, hogy a fo­lya­dék ne le­gyen me­le­gebb, mint a test­hő­mér­sék­let. Sem­mi­lyen nö­vé­nyi port ne lé­le­gez­zünk be. Pép ké­szí­té­se­kor nem okoz gon­dot.

A gyógy­te­ák nem siet­te­tik a szu­pe­ro­xid át­ala­kí­tá­sát, de tar­tal­maz­nak gyök­fo­gó ha­tó­a­nya­go­kat. A le­he­tő­sé­gek kö­zött em­lít­jük az érel­me­sze­se­dés­re haj­la­mos sze­mély ré­szé­re fon­tos ar­ti­csó­kát.

Az articsóka koleszterinszint csökkentésre is alkalmas

Az ar­ti­csó­ka (Cyna­ra scoly­mus) a máj- és epeúti meg­be­te­ge­dé­sek ke­ze­lé­sé­re szol­gál. Ki­mu­tat­ták, hogy érel­me­sze­se­dé­ses be­te­gek­nél is be­vált. Kés­lel­te­ti a fo­lya­ma­tot. Ke­se­rű íze miatt te­aként rit­kán hasz­nál­ják, de jól tár­sít­ha­tó más gyógy­nö­vé­nyek­kel. Ha­tó­a­nya­gai a ki­na­sav ész­te­rei ká­vé­sav­val, gyűj­tőn­evük ci­nar­in és a nö­vé­nyi fes­ték­anya­gok kö­zé tar­to­zó ci­na­ro­zid.

Reny­he, at­óni­ás epe­hó­lyag, máj­tá­ji ki­sebb fáj­dal­mak ke­ze­lé­sé­re ja­vall­ják, a szük­sé­ges vizs­gá­la­tok elvég­zé­sé­nek ered­mé­nyé­től füg­gő­en (epe­kő­be­teg­ség!). Az epe rend­sze­res ki­ürü­lé­se a szék­szo­ru­lá­sos sze­mé­lyek­nél ja­vallt. Csök­ken­ti a máj­ban új­ra­ter­me­lő­dő ko­lesz­te­rin­mennyi­sé­get.

A ke­ze­lést aján­lott ki­sebb adag­gal kez­de­ni, he­ten­ként nö­vel­ni az ada­got, majd újabb 4-5 hét alatt csök­ken­te­ni, egy­he­tes szü­ne­tet köz­be­ik­tat­ni, és – amennyi­ben a ke­ze­lés ered­mé­nyes­nek bi­zo­nyult – meg­is­mét­el­ni. Ez az ada­go­lá­si mód a gyá­ri ké­szít­mé­nyek­re is ér­vé­nyes ja­vas­lat, fő­leg dra­zsé­ként for­gal­maz­zák (Ci­ku­lin ar­ti­csó­ka dra­zsé, Gal­le­xi­er) össze­tett ké­szít­mény (Cyna­cur, Cyna­fol, Cí­na­ris), ter­mé­sze­te­sen a ké­szít­mé­nye­ken meg­adott ada­go­lás­ban.

Az ar­ti­csó­ka Föld­kö­zi-ten­ger kör­nyé­ki nö­vény, sok ki­ne­me­sí­tett faj­tá­ja ná­lunk is ter­meszt­he­tő. Az el­ső év­ben tő­le­vél­ró­zsát fej­leszt, kb. 1 mé­ter hosszú­ak, szár­nyal­tak, rit­káb­ban épek. Zsi­neg­re ag­gat­va szá­rít­ják. A le­vél­ből ké­szül a vi­zes ki­vo­nat és a kü­lön­bö­ző gyógy­sze­ri­pa­ri ké­szít­mé­nyek. A tő­le­vél­ró­zsa kö­zép­ső, kis le­ve­leit szal­má­val, avar­ral ta­kar­ják és vé­kony ré­teg föld­del vé­dik a fagy­tól. A má­so­dik év­ben fej­lő­dik a szá­ra, van­nak kb. 1 mé­ter ma­gas nö­vé­nyek, más faj­ták­nál a szár 2-2,5 mé­ter ma­gas­sá­got is elér­het. A 10 cm-nél na­gyobb át­mé­rő­jű, li­la fé­sze­kvi­rág­za­to­kat kü­lön­bö­ző­kép­pen el­ké­szít­ve fo­gyaszt­ják.

A te­ake­ve­ré­ket úgy ál­lít­juk elő, hogy az ar­ti­csó­ka le­ve­lé­nek ará­nya meg­fe­lel­jen a kí­vánt ke­se­rű­ség mér­té­ké­nek.

La­punk kö­vet­ke­ző számá­ban to­váb­bi nö­vé­nye­ket, il­le­tő­leg be­lő­lük ké­szült gyógy­sze­re­ket is­mer­te­tünk: fok­hagy­ma, kü­lön­bö­ző ma­go­la­jok. Új sor­oza­tunk a ma­gas­vér­nyo­más-be­te­gek ke­ze­lé­sé­nek lény­egét hi­va­tott is­mer­tet­ni, kap­cso­la­tot te­remtve az érel­me­sze­se­dés­sel.

Fotó: Adobe Stock