Fokhagymával az érelmeszesedés ellen
A fokhagyma (Allium sativum) gerezdekből összetett hagymája élő állapotban áll rendelkezésünkre egész éven át. Hatóanyaga csak feldarabolás, szétzúzás, préselés során szabadul fel a növényben képződő szagtalan alliinből azáltal, hogy elkülönítve, más-más sejtekben képződik, mint egy fajlagos enzim, neve allináz. Az alliinnel érintkezve átalakítja azt allicin hatóanyaggá. Ez utóbbi jellemző szagú, illékony, csípős anyag. Az átalakulás csak langyos (40-45 fokos) vízben megy végbe, akárcsak a többi enzim, hatékonyságát magasabb hőmérsékleten elveszti. Ez egy visszafordíthatatlan folyamat, tehát lehűtve a vizes folyadékot (sejtnedvet) nem nyeri vissza átalakító képességét.
A friss gerezd rágása közben már a szájüregben felszabadul a szagáról felismerhető allicin, amely ugyanakkor rendszerint csípős ízű is.
A fokhagyma allicin hatóanyaga csökkenti az összkoleszterin-szintet
Egyéb értékes hatásai mellett az allicin és rokon szerkezetű anyagok kedvezően befolyásolják a zsír anyagcseréjét és gátolják a vérrögök (thrombus) képződését, mert kivédik a vörösvértestek összecsapzódását a szervezeten belül (agglutinatio), és fokozzák a véralvadásban fontos szerepet betöltő fehérjerostok (fibrin) lebontását.
A fokhagyma igen előnyös módon csökkenti a vérszérumban az összkoleszterin-szintet: fokozza a kórfolyamatra nézve előnyös HDL arányát az LDL-hez viszonyítva (l. előző részekben). Csökkenti az oxigén-szabadgyökök okozta károsodást (l. a 8. és 9. részben). Mivel az alliin és az allicin kéntartalmú anyagok, mesterségesen is előállítottak hasonló anyagokat, de egyikük sem érte utol a fokhagyma hatásait.
A friss fokhagyma napi ajánlott adagja 2 nagyobb vagy 3-4 kisebb gerezd. Összezúzva könnyen elfogyasztható túróval összekeverve (körözöttként), sajttal, kefirrel. Aki a szaga miatt nem fogyasztja, válogathat a készítmények között, egy részük szagtalan.
Készítményeire vonatkozó példák: ALLIDEX filmtabletta, ALLITERA kapszula (ligetszépeolajjal társítva), ANTISKLERIN kapszula (tartalmaz lecitint és E-vitamint is). További példák: KWAI drazsé, CIRKULIN fokhagymagyöngy, DR. KLEINSCHROD’S KNOBLIN N tabletta (utóbbi sok összetevője között a fokhagyma is szerepel).
Az olajos készítmények (lágyzselatin kapszula vagy gyöngy alakjában) úgy készülnek, hogy a friss gerezdeket felaprítják, 30 fokot meg nem haladó hőmérsékleten megszárítják, majd olajos kivonatot készítenek.
Kivonásra magolajat használnak, melyek jelentős része egymagában – fokhagyma használata nélkül is – kedvezően befolyásolja a vérszérum triglicerid (lipid)-szintjét. A jó minőségű olajokat hidegen préselik ki a magvakból. A hozam általában 35-40%-os, ami növelhető melegen történő préseléssel, de a minőség rovására.
A hidegen préselt növényi olajok védik az érfalak
Az olajok trigliceridek. Molekulájuk egyik része a glicerin (glicerol), amelyen 3 alkoholos (-OH) csoport található. Ennek közvetítésével észterkötés jön létre 3 zsírsavlánccal. Az emésztőrendszerben a lipáz nevű enzim felbontja az észterkötést és külön értékesíti az így felszabadult alkoholt, a glicerint, amely mindig azonos. Az egyes olajok közötti különbség a zsírsavak eltérő szerkezete, illetőleg élettani hatása miatt van.
Az élelmezésben használt állati eredetű zsírok összetételében telített zsírsavak találhatók, a halolajok kivételével. A telítet zsírsavak kedvezőtlenül befolyásolják az érfal szerkezetét.
A növényi olajok többsége főleg telítetlen zsírsavakat juttat a szervezetbe, közülük olyanokat is, amelyek kedvező szerepet töltenek be, mintegy védik az erek falát. Amikor érelmeszesedésről van szó, a verő- vagy ütőerekre utalunk (aorta és artériák).
A telített, jobbára állati szervezetben képződő zsírsavak esetében az egyes szénatomokat egy-egy egyszerű kötés tartja össze. Ezzel szemben a telítetlen zsírsavak szénláncában legalább egy kettős kötés van. Ez jellemző az olajbogyó húsos részéből nyert olívaolajra. Más növények esetében 2 vagy 3 kettős kötés található a zsírsavban, ezeket nevezik többszörösen telítetlen zsírsavaknak, és a kettős kötések száma lényegesen befolyásolhatja szerepüket.
A szervezetre nézve fontos olajokat értékesítik étolajként. A sütésen kívül ajánlatos használatuk – kis mennyiségben – hidegen is, például saláták öntetének előállításakor, majonéz készítésénél.
Az érelmeszesedés lassításában különösen értékes olajokat gyógyszerek formájában is adagolják. Az étolajként és gyógyszerként egyaránt ajánlott olajokra példa a dióolaj (dióbélolaj), amelyet a Juglans regia szolgáltat.
A kukorica- (Zea mays) csíraolaj, az olívaolaj mellett könnyebben hozzáférhető. Ebbe a csoportba tartozik a sáfrányos szeklice (Carthamus tinctoria) kaszatolaja is. Ezekkel szemben gyógyszerként adagolják a kerti borágó (Borago officinalis) magolaját, valamint a ligetszépe (Oenothera biennis) magolaját, amelyet E-vitaminnal társítva is forgalmaznak (EPOVIT kapszula).
A borgazdálkodás egyik mellékterméke a szőlő- (Vitis vinifera) mag. Gazdasági szempontból bizonyos fokig hasonló a helyzet a tök (Cucurbita pepo) magolajánál is. Mindegyik olaj esetében gyógyászati szempontból előtérbe helyezzük az összetételét és ezzel kapcsolatban a szervezetre gyakorolt hatást. Példa erre éppen a tökmagolaj, más jellegű terápiás alkalmazása miatt (PEPONEN kapszula).
Nálunk a legnagyobb mennyiségben termelt a napraforgóolaj, amelyet étolajként és olajos kivonatok előállítására használnak. A Földközi-tenger térségében a legtöbbet használt olívaolaj jelentőségre még visszatérünk.
Az érelmeszesedéssel szorosan összefüggő új sorozatunkban a magas vérnyomás betegséget ismertetjük.
Fotó: Adobe Stock