Adaptogén növények

Az adaptációs ké­pes­ség gya­kran egy-egy szél­ső­sé­ges hely­zet­re vo­nat­ko­zik. Az al­kal­maz­ko­dás is­mét­lő­dő, vissza­té­rő, rend­sze­re­sen ki­ala­ku­ló hely­zet, elő­re lát­ha­tó vagy ösz­tö­nö­sen meg­érez­he­tő vál­to­zás­ra utal. Pél­da az utób­bi­ra a szem al­kal­maz­ko­dá­sa a vál­to­zó fény­vi­szo­nyok­ra, a té­li álom ál­tal szük­sé­ges „elő­relá­tás”.

A nö­vé­nyek ese­té­ben a le­vél­te­len gu­mók, hagy­mák át­te­lel­te­té­se em­lít­he­tő pél­da­ként.

Az adap­tá­ció a tú­lé­lés biz­to­sí­tá­sa cél­já­ból ki­ala­ku­ló hely­zet, a köz­nyelv­ből vált or­vo­si ki­fe­je­zés­sé. Az an­gol „stress” ma­gya­ro­san stressz­ként ír­ha­tó. Ere­de­ti­leg több fi­zi­kai, fő­leg me­cha­ni­kai, tech­no­ló­giai fo­ga­lom je­lö­lé­sé­re hasz­nált ki­fe­je­zés volt; a köz­nyelv­ben je­lent élet­ta­ni, il­le­tő­leg kór­ta­ni ál­la­po­tot is: erő­fe­szí­tést, meg­ter­he­lést, szo­rult hely­ze­tet is.

A ki­fe­je­zés­nek ezt az ér­tel­me­zé­sét vet­te át sa­ját ku­ta­tá­sa­inak je­lö­lé­sé­re SE­LYE Já­nos (1907–1982). A köz­nyelv­ből szár­ma­zó ki­fe­je­zés vált az or­vo­si szak­nyelv és gon­dol­ko­dás­mód ré­szé­vé, de azo­nos mér­ték­ben meg­ma­radt a köz­nyelv­ben is.

A „Se­lye-tü­ne­tegyüt­tes­ként” is hi­vat­koz­nak az adaptációs szind­ró­má­ra: a szer­ve­zet vá­la­sza a fo­ko­zott, tar­tós in­ge­rek­re, túl­zott igény­be­vé­tel­re. Az ok kü­lön­bö­ző le­het, a szo­kott­nál erő­sebb tes­ti vagy lel­ki igény­be­vé­tel, sé­rü­lé­sek, su­gá­rár­ta­lom, ne­he­zen elvi­sel­he­tő hő­ség, egyes fer­tő­zé­sek.

A szer­ve­zet vá­la­sza je­lent­kez­het az egyén egé­szé­re, de érint­he­ti az egyes szerv­rend­sze­re­ket is. Ér­zel­mi, lel­ki meg­ráz­kód­ta­tá­sok, fé­lel­mek, el­hú­zó­dó ko­mor­ság meg­be­te­ge­dést okoz­hat­nak, pél­dá­ul ma­gas­vér­nyo­más-be­teg­sé­get, al­vá­sza­va­ro­kat, kó­ros in­ger­lé­keny­sé­get. Így ala­kul­hat ki egy „ör­dö­gi kör” (cir­cu­lus vi­tio­sus); ami­kor szer­vi pa­na­szok lép­het­nek fel fé­lel­mek, tar­tós bi­zony­ta­lan­ság kö­vet­kez­té­ben.

Az adaptációs tü­ne­t­együt­tes, a stressz kö­vet­kez­mé­nyei csak rész­ben szün­tet­he­tők meg gyógy­sze­res ke­ze­lés­sel. A szak­sze­rű ke­ze­lés (psychot­he­ra­pia), a csa­lád és a jó ba­rát ked­ve­ző ha­tá­sa mel­lett se­gí­tő­társ­nak te­kint­he­tő több gyógy­nö­vény.

A ginszeng adaptációs képessége miatt alkalmazható stresszkezelésnél

PA­NAX GIN­SENG: Tá­vol-ke­le­ti nö­vény, mint­egy 2000 éve hasz­nál­ják a gyó­gyá­szat­ban. Min­den föl­dré­szen is­me­rik. Tu­do­má­nyos köz­le­mé­nyek szá­zai igye­kez­nek ki­de­rí­te­ni gyó­gyá­sza­ti ér­té­ké­nek lény­egét.

A ke­res­let miatt a va­don elő­for­du­ló pél­dá­nyok gyűj­té­sét kor­lá­toz­ni kel­lett. Fel­hasz­ná­lá­sát ül­tet­vé­nyek lé­te­sí­té­se biz­to­sí­tot­ta. 800 éve ter­mesz­tik. Eu­ró­pá­ban ter­mesz­té­se ne­he­zen va­ló­sít­ha­tó meg és hát­rányt je­lent az is, hogy kb. 5 év szük­sé­ges ah­hoz, hogy a gyö­ke­re­ket ér­de­mes le­gyen ki­ter­mel­ni.

A bo­ros­tyán­fé­lék csa­lád­já­ba tar­to­zik, vi­rág­zás­kor min­dössze há­ro­ma­rasz­nyi ma­gas. Gyö­ke­rei em­be­ri alak­ra em­lé­kez­tet­nek. Bi­zo­nyá­ra e nö­vé­nyek­nél rit­ka for­ma miatt fi­gyel­tek fel rá. Ré­gi hi­e­de­lem ugya­nis, hogy min­den nö­vény­nek van gyógy­ha­tá­sa, amit ese­ten­ként ala­ki sa­ját­sá­guk, más­kor szí­nük je­lez (pél­dá­ul a pi­ros szín vér­zé­sek­kel kap­cso­la­tos, a sár­ga a máj meg­be­te­ge­dé­se­i­vel és így to­vább). Ez az el­kép­ze­lés a ké­sőb­bi SIGNTU­RA-tan.

A köz­pon­ti ideg­rend­szer­re gya­ko­rolt eny­he, de jól mér­he­tő ha­té­kony­sá­ga bi­zo­nyít­ha­tó, pél­dá­ul a stressz­jel­le­gű fá­ra­dé­kony­sá­got ide­ig-órá­ig le­küz­dő ké­pes­sé­ge. Amennyi­ben ez egy­ál­ta­lán le­het­sé­ges, fo­koz­za a su­gá­rár­tal­mak­kal szem­be­ni el­le­nál­lást. A stressz­ha­tás miatt fel­lé­pő fáj­da­lom csök­ken­té­sét gin­szeng­ké­szít­mé­nyek­kel mi ma­gunk is – kü­lön­bö­ző mód­sze­rek­kel – egyér­tel­mű­en bi­zo­nyí­tot­tuk. A gin­szen­get nem te­kin­tik fáj­da­lom­csil­la­pí­tó­nak, ha­nem ha­tá­sá­ra emel­ke­dik a fáj­da­lom tu­da­to­su­lá­sá­nak in­ger­kü­szö­be.

Min­de­zek mel­lett a gin­szeng biz­ton­sá­gos­nak te­kint­he­tő a mu­ta­gén, te­ra­to­gén és egyéb mel­lék­ha­tá­sok szem­pont­já­ból.

A kli­ni­kai vizs­gá­la­tok él­spor­to­ló­kra ép­pen úgy ki­ter­jed­tek, mint idős­ko­rú­a­kra vagy egyes anyag­cse­re-be­teg­ség­ben szen­ve­dők­re. Az adag na­pi 400-1200 mil­li­gramm kö­zött volt (nagy­já­ból fél grammtól 1 gram­mig szá­rí­tott gyö­kér­re szá­mít­va).

A gin­szeng, il­le­tő­leg ké­szít­mé­nye­i­nek lét­jo­go­sult­sá­ga idős, il­le­tő­leg idő­sö­dő sze­mé­lyek ese­té­ben min­den­kép­pen elő­tér­ben áll. Ez­zel foly­tat­juk az is­mer­te­tést kö­vet­ke­ző szá­munk­ban, majd fog­lal­ko­zunk to­váb­bi adap­to­gén nö­vé­nyek­kel.

Fotó: Adobe Stock