Érszűkület 2. rész: páfrányfenyő
Az I. és a II/a szakaszban, gyakran a II/b szakaszban is a kórfolyamat lassabban rosszabbodik megfelelő gyógykezelés hatására, és elsősorban a kockázati tényezők, például a dohányzás kizárásával. A fitoterápiás kezelés nem csak tüneti. A vérellátás további romlásának csökkentésével az artériás érrendszerben, az oldalerek működésének fokozásával a vérkeringés javításához járulhat hozzá (circulatio collateralis). A legjobb eredményeket a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) leveleiből gyárilag készülő gyógyszerekkel érték el, amelyek hatásosságát ismertettük egyes agyi kórfolyamatokban (l. lapunk márciusi számában).
A perifériás verőerek elzáródásához vezető megbetegedésben hatásos készítményekkel szembeni követelményeket egy évtizede ismerjük. A növényekből készülő nagy számú gyógyszer közül az érszűkület kezelésére csak kevés a megfelelő (például TEBONIN, TEBONIN FORTE, TEBONIN SPECIAL, TANAKAN).
A célnak megfelelő készítmények hatására növekszik a járótávolság, tehát hosszabb szakaszon fájdalommentesen közlekedhet a problémával küzdő beteg. Hosszabb járás után lép fel az időközönkénti sántítás (claudicatio intermittens) is.
A páfrányfenyő-kivonatot tartalmazó gyógyszerek kiegészítő kezelése a rendszeres járás. Olyan sétáról van szó sík területen, egyenletes felületen, amelyet a beteg abbahagy fájdalom jelentkezésekor. A legrövidebb távolságnak a 30 métert tekintik, a legnagyobb távolság pedig 300 méter. A gyógyszeres kezelés sétával kiegészítve akkor tekinthető eredményesnek, ha a fájdalommentes sétaidő meghosszabbodik.
Másfél évtized során különböző szanatóriumokban 500 betegnél vizsgálták a kezelés eredményeit. Valamennyi beteg állapota a II. szakaszba tartozott. A napi ginkgo-levél kivonat adagja 120-160 milligramm között volt. A kezelés időtartama általában 6 hónap. A séta „sebessége” 3 km/óra, tehát nem erőltetett a menet. Hasonló vizsgálatokat további 10 csoportnál ismételtek meg (Volker Shutz, Rudolf Haensel, 2004).
A páfrányfenyő kivonata megszüntetheti az érszűkületet
Az összesített adatok szerint a fájdalommentes járó távolság 30-60 méterrel nőtt meg. Összehasonlítva egyéb gyógyszerekkel a mellékhatások ritkábban léptek fel, a kezelést ezen okból nem kellett megszakítani.
Kiegészítésként alkalmas az alapkezelés és a „sétaterápia” mellett a pohánka, más néven a hajdina (Fagopyrum esculentum) föld feletti részeiből készített tea. Használható a tünetszegény vagy tünetmentes I. szakasztól kezdve a II/a és II/b szakaszban.
A hajdina ősrégi, ázsiai eredetű élelmiszernövény, de gyógyászati célra nem a szögletes terméseket használják, hanem a virágzáskor gyűjtött föld feletti részeit. Utóbbiak fő hatóanyaga a flavonoid-szerkezetű rutin (másik nevén rutozid), amelynek 5-8%-os tartama biztosítja a hatást. Teakeverékek esetében illata és íze javítható borsmentával, fodormentával, köménnyel, édesköménnyel, borókával. Csupán az a fontos, hogy a virágzó pohánkafű (Fagopyriherba) legyen túlsúlyban. Előnyei közé tartozik, hogy nálunk is könnyen termeszthető, konyhakerti növényként, kis mennyiségben is.
Elsősorban a vénafalak rugalmasságának fenntartásában játszik szerepet, lényeges a hajszálerekre gyakorolt kedvező hatása is. Gátolja továbbá a gyulladás fenntartásában résztvevő hialuronidsav hatását, ezáltal is csökkentve a hajszálerek (capillaris) fokozott áteresztőképességét. Gyógyászati értékének elismeréseként a Würzburgi Egyetem az 1999-es év gyógynövényének tekintette.
Mellékhatásai tartós sugárzás következtében léphetnek fel (túlzott napozás, hosszabb szoláriumkezelés). FAGORUTIN tea, tabletta formájában Európa-szerte forgalmazzák.
Fotó: Adobe Stock
